A medvecsali – egy kegyetlen szórakozás
.jpg)
A legismertebb formában egy erre a célra készített arénában küzdöttek az állatok, amelyet medvekertnek neveznek. Ezek kör vagy sokszög alakú, magasan elkerített területek voltak, amelyeket a nézők számára megemelt ülőhelyek vettek körül. Az aréna közepére egy erős oszlopot helyeztek el.
Egy vagy több medvét egy oszlophoz láncoltak a lábánál vagy a nyakánál fogva és kutyát vagy kutyafalkát vettettek be ellenük. A nézők azért fizettek, hogy a kutyák apró darabokra tépjék a medvét, de előfordult olyan is, hogy a medvét elengedték, ha túlélte. Az is előfordult, hogy a medvék a kutyák helyett más állatokkal küzdöttek – pl. bikákkal, de a kutya volt a leggyakoribb ellenfél.
VIII. Henrik lelkes rajongója volt a sportnak, s a Whitehall-palotában építtetett egy medvekertet. Szintén szerette I. Erzsébet is, s amikor megpróbálták betiltani, az uralkodó nem írta alá a törvényt. Talán nem véletlen, hogy a Tudor-korszakban volt a legkedveltebb.
A betiltási kísérlet akkortájt történt, amikor 1583. január 12-én egy nézőállvány összedőlt és nyolc néző meghalt. A puritánok ezt Isten haragjának tekintették, s megpróbálták betiltani az eseményt. Bár az is igaz, hogy nem azért mert kegyetlennek tartották, hanem mert vasárnap voltak a versenyek.
Az, hogy áthatotta a hétköznapokat, abból is látszik, hogy Shakespeare is megemlékezik a medvecsalikról a Windsori víg nőkben.
1660-ban részlegesen ugyan betiltották, de kevés sikerrel, ugyanakkor közben a medveállomány jelentősen lecsökkent, így amikor 1835-ben végül valóban betiltásra került az állatkínzási törvényben, már nagyon ritkán fordult elő a gyakorlatban. (A törvény betiltotta a kakasviadalokat és kutyaviadalokat is – jóval kevesebb sikerrel.) (A lenti képen egy 1820-as viadal látható)
Az elsődleges célja (a kitalálásakor) a barnamedveállomány ritkítása volt, de aztán ezt elfelejtették és csak szórakozásból rendeztek viadalokat. A medvék így ma már tulajdonképpen kihaltak Angliában.
