Amikor Rettegett Iván egy nap alatt két örökösét ölte meg
Az ingerült cár
A fiatal korában rendkívül sikeres cár, élete utolsó éveiben már korántsem volt olyan diadalmas, mint korábban. Egyre-másra érték a kudarcok a külpolitikában és 1581 őszén betört az országba Báthory István lengyel király és litván nagyfejedelem is. Éppen emiatt vártak kihallgatásra a bojárok, amikor a trónörökös egy tervet vázolt fel előtte Báthory ellen. A cár komoly meggyőződése volt, hogy örököse a trónjára tör.
Ilyen előzmények után Rettegett Iván 1581. november 15-én (vagy 16-án forrástól függően) rendkívül ingerült állapotban volt, amikor meglátta terhessége utolsó időszakában járó menyét az Alekszandrovszkaja Szloboda-i palota egyik termében. Jelena Seremetyeva éppen egy olyan lenge ruhában sétált, amely a cárnak nem tetszett.
Iván odarohant és rátámadt a nőre, aki hangosan sikoltozni kezdett. A hangoskodásra megjelent Iván Ivanovics cárevics, hogy megnézze mi történik. Amikor látta, hogy apja megtámadta a feleségét, a segítségére sietett és sikerült lerángatni a cárt az állapotos feleségéről.
A küzdelem közben rákiáltott az apjára: “Az első feleségemet ok nélkül kolostorba küldted, a másodikkal ugyanezt tetted, a harmadikat meg leütöd, hogy pusztuljon el a fiam a méhében?”
A fiú korábban nem mert kezet emelni az apjára, aki minden apró engedetlenségét lázadásnak és hazaárulásnak nevezte. A cárevics szerint ez nevetséges volt, így most kiállt magáért. Egyébként igaza lett, hiszen felesége elvetélt.
Rettegett Iván gyilkossága
A lerángatott cár azonban már szinte örjöngött és felkapta egyik vasalt pálcáját, amellyel fejbe ütötte a fiát a halántékánál. Az egyik szemtanú (egy későbbi cár – Borisz Godunov) rohant, hogy megakadályozza, de nem sikerült, sőt a cár őt is megütötte. A cárevics a földre esett és fejéből ömlött a vér.
A földön fekvő és vérző örökösének látványa végre visszazökkentette a cárt a valóságba és a fiúra vetette magát, hogy zokogva csókolgassa. Amikor látta, hogy nem mozdul, csak azt tudta ismételgetni, hogy “Megöltem a fiamat!”
A krónikák szerint Iván Ivánovics egy rövid időre magához tért, majd felnézett az apjára és annyit mondott: „Odaadó fiúként és legalázatosabb szolgádként halok meg.” Ezután újra elvesztette az eszméletét, de a szervezete még napokig küzdött a sebesüléssel. A cár eközben kétségbeesetten imádkozott a csodáért, de az nem érkezett meg.
A cárevics négy nappal később hunyt el. A cár ezalatt szinte semmit sem evett, keveset aludt, rémálmok gyötörték és holdkórosként járt-kelt a palotában. A halála után a temetésig nem mozdult a koporsója mellől, majd a templom kövébe verte a fejét.
A pápai követ, Antonio Possevino néhány hónappal később járt ott és megjegyezte, hogy a cárnak már nem sok lehet hátra. Végül Iván 1584-ben egy sakkjátszáma közben hunyt el. A halálát vélhetően a szifilisz okozta, amelyet higannyal próbáltak gyógyítani, amely (legalábbis részben) az őrültségét okozta. Rettegett Ivánnak ugyanis nem volt elegendő a nyolc felesége …
Rettegett Iván saját maga nehezítette meg a helyzetét, hiszen a meggyilkolt fia (szintén Iván) erős, hatékony és határozott vezető volt, aki bizonyosan nagy uralkodóvá vált volna. Helyette azonban Fedor (vagy Fjodor) lett a trónörökös, aki csupán árnyéka volt bátyjának. Így Iván birodalma a halála után rövid időn belül szétesett.