Az első kivégzett angol királyné – Boleyn Anna, a “király szajhája”

Boleyn AnnaBoleyn Anna

VIII. Henrik második felesége Boleyn Anna 1507. május 5-én született Blicking Hallban, de az is lehet, hogy mégsem, mert sok különböző dokumentum több különböző dátumot és helyszínt is állít. A születési ideje lehet 1499, de akár 1512 is, sőt arra is csak közvetett bizonyíték van, hogy fiatalabb volt, mint Mária.

Apja, Thomas Boleyn Európa-szerte ismert és csodált diplomata volt, s a Hollandia élén álló Habsburg Margitot annyira lenyűgözte, hogy helyet biztosított lányának az udvartartásában. Anna 1513 tavaszán került a holland udvarba és jó benyomást keltett, de másfél év múlva apjahazarendelte. Ekkortájt a 13. életévüket betöltött lányok lehettek udvarhölgyek, de szinte biztos, hogy Anna jóval fiatalabb volt ennél.

Hazatérése után nem sokkal VIII. Henrik húgával, Máriával került Franciországba, aki ekkor lett XII. Lajos felesége. Anna a francia királyi udvarban tökéletesen megtanult franciául, megismerte a divatszokásokat, a francia kultúrát és az etikettet, valamint érdeklődőtt a vallási filozófia iránt. Az ott töltött évek alatt buzgó keresztény és humanista lett.

1522-ben hazahívták, hogy férjhez menjen ír unokatestvéréhez James Butlerhez, de végül a frigyből nem lett semmi. Mindez azért volt veszélyes, mert két évvel korábban Anna nővére érkezett haza Franciországból, s mikor férjhez ment, az esküvőn megjelent VIII. Henrik is, s a fiatal feleség hamarosan a király szeretője lett. Feltehető, hogy Mária két gyermekének is a király az apja. Egyes hírek szerint még Lady Elizabeth Howard is a király szeretője lett. Ő Mária és Anna édesanyja volt.

A királyi udvarban

Anna 1522. március 4-én mutatkozott be a királyi udvarban, s akkortájt a legdivatosabb, legszebb nők közé tartozott. „Testtartása tökéletes, francia divat szerinti ruhái kifogástalanok voltak. Kecsesen és könnyeden táncolt, énekhangja kellemes. Tudott lanton és más hangszeren játszani, folyékonyan beszélt franciául. Figyelemre méltó, intelligens, éles eszű fiatal hölgy lehetett. Sugárzó energiája és vitalitása miatt vonzotta a tekinteteket. Ilyen egy tökéletes udvarbeli.” – írta róla Rethe M. Warnicke amerikai történész.

Több férfival is kapcsolatba hozták, de ezekre nincs igazi bizonyíték.

12 November 1532 - Henry VIII and Anne Boleyn are homeward bound - The Anne Boleyn Files

A király, aki éppen csalódott volt, hogy nem született fia, 1525-től közeledett felé, s kezdett el neki udvarolni. Anna azonban nem adta meg magát, így Henrik egyre inkább belehabarodott. Számos szerelmes levelet küldött neki, s végül azt is megígérte, hogy feleségül veszi.

Igaz egy időre különválasztotta őket az izzadásos betegség, de a közeledés azután is folytatódott.

A gond az volt, hogy az angol királynak már volt egy felesége, Aragóniai Katalin, aki korábban Henrik bátyjának, a korán elhunyt Artúrnak volt a felesége. Mivel azt a házasságot nem hálták el, a pápától engedélyt kaptak a házasságra. ez azonban már terhes volt Henriknek.

A király abba kapaszkodott bele, hogy Mózes harmadik könyve tiltja azt, hogy a férfi elvegye bátyja özvegyét.

A pápa azonban nem fogadta el az indoklását, így nem érvénytelenítette a házasságot. Katalin továbbra sem volt képes egészséges fiú örököst szülni, ezért Henrik válni akart.

Kijelentette, hogy a pápa sem jogosult újraértelmezni a Bibliát. Szerinte Katalinnal eddig bűnben éltek, s Mária nevű lánya törvénytelen.

Henrik végül elszakította Angliát Rómától, s megalapította az anglikán egyházat. 1532 telén VIII. Henrik és I. Ferenc francia király találkoztak Calais-ban, ahová Anna is hivatalos volt, s mivel életének egy jórészét a francia királyi udvarba töltötte, Henrik áldást kért a francia királytól a házasságára.

The chronology of Henry VIII and Anne Boleyn's visit to Calais in October 1532 - Olivia Longueville

A királyné

Ezután 1532. szeptember 1-én Annának adományozta a Pembroke márkinője címet, így a nő már önálló vagyonnal és egzisztenciával rendelkezett. Ekkortájt Angliában rajta kívül csak egyetlen nőnek volt saját egzisztenciája, Margaret Pole-nak, de az egy másik történet.

A család sem járt rosszul, hiszen apja grófi címet kapott, unokatestvére szintén, húga évi száz fontnyi évjáradékot kapott, s Mária fiát a cisztercita monostorban taníttathatta. A család lelkésze, a válását is elősegítő Thomas Cranmer canterbury érseke lett. Ez utóbbira a pápa is áldását adta.

Henrik és Anna 1532 novemberében házasodott össze titokban, de a hivatalos ceremóniát csak 1533. május 23-án tartották, amikor már a király előző házasságát érvénytelenítették.

Annát 1533. június 1-én koronázták meg Szent Edward koronájával, amely azért érdekes, mert csak uralkodók esetén szoktak használni.

A házasságkötéskor Anna már terhes volt, s végül a Greenwich-palotában szülte meg a vártnál kissé korábban érkező Erzsébetet. Anna édesanyja Howard Erzsébet és Henrik édesanyja York Erzsébet tiszteletére kapta a nevét, de nem igazán örültek neki.

A király a tervezett ünnepi programokat is lemondta, a lány trónörökös miatt a király elégedetlen volt.

A királyné udvartartásában 250 szolga és közel 60 udvarhölgy volt. Jelképének a fehér sólymot választotta, s rengeteget költött ruhákra, ékszerekre, bútorokra és egyéb luxusra. Az angol nép “a király szajhája” néven emlegette.

Erzsébet születése után nem sokkal újra teherbe esett, de 1534 karácsonyán elvetélt. A király már azon gondolkodott, hogy tőle is elválik, de nemsokára újra állapotos lett.

Anna félt és féltette Erzsébetet is Máriától és anyjától, így nem esett kétségbe, amikor 1536. január 8-án Aragóniai Katalin elhunyt. A király sem, így másnap sárgába öltözött, amely Spanyolországban (Katalin hazájában) a gyász színe, de Angliában az örömé.

Felmerült a pletyka, miszerint Anna vagy Henrik mérgeztette meg Katalint, de valószínűleg a rák egy ritka fajtája, a szívrák végezhetett vele. Anna megpróbált közeledni az árván maradt Máriához, de a kislány elutasította a közeledését.

Január végén a király egy lovagi tornát rendezett, ahol egy összecsapásban leesett a lováról és közel két órán keresztül eszméletlen volt. A királyné az idegeskedés miatt néhány nap múlva elvetélt. A spanyol nagykövet szerint egy három és fél hónapos kisfiú lehetett a magzat.

anna2.jpgA halálra ítélt királyné

Anna testileg és lelkileg is megtört és hosszabb ideig tartott mire felépült. Közben a király elfordult tőle és már Jane Seymourral töltötte az idejét, aki hamarosan a királyi lakosztályba is beköltözött.

Annát megvádolták, hogy megcsalta a királyt és ezzel felségárulást követett el, de nehezen találtak rajta igazi fogást. Végül 1536. május 2-án hűtlenség, vérfertőzés és felségárulás vádjával került a Towerbe. Anna a börtönben teljesen összeomlott, mert több családtagját és barátját is letartóztatták.

A felségárulás büntetése máglyahalál volt, így erre számíthatott Anna is, s a kétséges bizonyítékok ellenére bűnösnek találták.

Bátyját és más vádlottakat 1536. május 17-én kivégezték, de őt nem. A király megváltozatta a büntetést és végül lefejezésre ítélte, de a francia Saint-Omerből hívták el a korszak egyik legjobb hóhérját.

A Tower felügyelője szerint a többiek kivégzésekor Anna elégedettnek tünt, de ez inkább elmebeli zavar lehetett. Anthony Kingston két nappal később is ott volt mellette: „Reggel küldött értem, hogy legyek vele az utolsó órákban. Én mindig biztos voltam az ártatlanságában. Levelében ez állt: „Mr. Kingston, azt hittem, hogy már dél előtt végrehajtják az ítéletet és szenvedésemnek vége szakad.” Azt feleltem erre, hogy nem fog érezni fájdalmat, az egész rövid ideig fog tartani. Erre ő azt felelte: „Úgy hallottam, hogy a hóhér igen ügyes és tapasztalt…és nekem úgyis vékony nyakam van.” Ekkor a kezét gyengéden a nyaka köré fonta és nevetett. Jó néhány kivégzésre váró férfit és nőt láttam már, mindegyikük igen elkeseredett volt. De ő mintha örömét lelte volna a halálában.”

Még halála előtt sem kárhoztatta a királyt: „A király nagyon jó volt hozzám. Egyszerű cselédlányból kiemelt. Aztán királynővé nevelt. Most mártírrá nevel.”

anna.jpg

Anna ekkortájt írhatta az Oh Death Rock Me Asleep című versét.

Boleyn Anna kivégzése

Kivégzése napján sötétszürke damaszt ruhát viselt hermelinköpennyel, s az emelvényen rövid beszédet mondott: „Jó keresztény emberek! Azért jöttem ide, hogy meghaljak. Törvény szerint lettem halálra ítélve, ezért nem tiltakozok ellene; fejet hajtok a király akarata előtt. Imádkozom Istenhez, hogy óvja meg a királyt és adjon neki hosszú uralkodást. Az egyik legnemesebb, legirgalmasabb és legkiválóbb uralkodó a Földön. Nekem mindig jó és kedves férjem volt. Ha valaki az ügyemet vizsgálná, azt arra kérem, hogy jóindulattal tegye. Távozom hát a világból és itt hagylak titeket. Szívből kérem, hogy imádkozzatok értem. Jézus, fogadd el lelkemet:”

Több beszámoló készült, s mindegyik hasonló tartalmú szöveget ír le, vagyis valószínűleg így hangozhatott el.

A gyakorlott hóhér megkímélte a fájdalomtól, hiszen gyorsan és váratlanul sújtott le.

A kivégzésen jelen volt Thomas Cromwell, Suffolk hercege, a király törvénytelen fia, Henry FitzRoy, London polgármestere és a Királyi Tanács több tagja is. Thomas Cranmer canterbury érsek könnyekben tört ki „Ő, ki Anglia királynéja volt a Földön, ma a mennyeknek királynéja lett.”

A király nem gondoskodott a királyné temetéséről, s koporsót sem biztosított. A meggyilkolt királyné teste egy darabig az emelvényen hevert, majd egy férfi egy üres nyíltartó ládába rakta a testet és a fejét is.

A „Béklyóba vert Szent Péter” királyi kápolnába vitték, s helyezték örök nyugalomra jelöletlenül és mindenféle gyásszertartás és végtisztesség nélkül. 1876-ban exhumálták és visszakapta királynéi címét is.

Portrait miniature possibly of Anne Boleyn - Lucas Horenbout (Flemish, c.1490/95-1544, active in England 1524- 1544) — Google Arts & CultureMilyen lehetett a kivégzett királyné?

Az egyetlen hitelesnek mondható képmása egy 1534-ben készült medál

Több leírás is készült róla, amelyek eléggé különbözőek, hiszen Simon Grynée 1531 szeptemberében azt írta „fiatal, csinos, barna arcbőrű”, Lancelot de Carles elegánsnak és gyönyörűnek nevezte, míg a velencei Marino Sanuto 1532 októberében azt írta róla „nem a legszebb nő, akivel valaha találkoztam; közepes termetű, kreol bőrű, hosszú nyakkal, széles szájjal, kevésbé dús keblekkel…fekete szemei azonban gyönyörűek.”

Nicholas Sanders szerint : „Boleyn Anna magas termetű nő volt, fekete hajjal, ovális és sápadt arccal. Azt beszélték, hogy az egyik felső foga kiállt és jobb kezén 6 ujj volt. Álla alatt volt egy nagy dudor, ami miatt magas nyakú ruhákat hordott.” – ezzel csak a probléma, hogy 1586-ba írta róla, fél évszázaddal a halála után.

Összességében karcsú és barnabőrű volt, hosszú, fekete hajjal és barna szemekkel. Teljesen magával ragadó volt, élénk, gyors gondolkodású és elbűvölő lány volt, aki szeretett kártyázni és gyakran a legokosabb ember volt a társaságban.

 

djp

Hogy tetszett a poszt?

Kattins a megfelelő csillagra!

Vélemény, hozzászólás?