A Scotland Yard néhány érdekessége a viktoriánus korban

A Scotland Yard néhány érdekessége a viktoriánus korban

A Scotland Yard (hivatalos nevén a New Scotland Yard) eredetileg a Whitehall Place 4. szám alatt volt, amely helyet a bűnözőből kriminalistává vált Eugène-François Vidocq segítségével választották ki. A közkeletű nevét a hátsó bejáratánál lévő Great Scotland Yard utcáról kapta.

A Fővárosi Rendőrséget (Metropolitan Police) a Robert Peel által beterjesztett és 1829. június 19-én elfogadott Fővárosi Rendőrségi Törvény (Metropolitan Police Act) alapján hozták létre. Mire azonban már valóban komoly erőt képviselt, Viktória királynő ült a trónon.

A viktoriánus korban aztán számos olyan érdekességet lehet megemlíteni, amely a Scotland Yardhoz kapcsolódik.

Londonban már 1862-ben rendelkeznie kellett egy azonosító számmal a taxiknak. Ez a tulajdonosnak napi egy shillingjébe került, ha a jármű működési engedélyt kapott. Ez közel ötezer járművet jelentett. Az engedélyezési díjat a Somerset House-ban fizették ki, s az engedély tulajdonosa volt felelős a jármű által elkövetett törvénysértésekért.

Azoknak, akik sofőrök akartak lenni, ki kellett tölteniük egy űrlapot és azt be kellett mutatniuk a Scotland Yardon. A sofőrnek öt shillingbe került a vizsgálat és fél koronába az engedély. A jármű sikeres vizsgáját évente meg kellett vizsgálni, de a sofőrnek nem kellett újra vizsgáznia.

1870-től a gyári munkások pihenőnapokra voltak jogosultak Angliában, majd 1874-től a heti munkaidőt 56 órára szabályozták – hétfőtől péntekig napi tíz óra, szombaton pedig hat óra munkavégzés volt a kötelező. A szombat délután és a vasárnap szabad volt. A Rendőrség dolgozói azonban nem kaptak ilyen kedvezményt, de még heti pihenőnapot sem kaptak, az év minden napján dolgoznuk kellett. Évtizedekig harcoltak a heti pihenőnapért, de végül csak 1910-ben sikerült elérniük, hogy minden rendőr kapjon heti egy pihenőnapot.

Az 1866-os Hyde Park-i zavargásban, amelyet a belügyminiszter egyik döntése robbantott ki, komoly összecsapás alakult ki a rendőrök és tüntetők között. A kirendelt 3200 rendőr próbálta a többszázezres tömeget visszatartani, de egy idő múlva elvesztette az irányítást a rendbontók felett, s nagyon sok rendőr megsérült, közülük 28 életveszélyesen. Maga a rendőrfőnök is megsérült, s végül a katonaságnak kellett rendet tennie. A szatirikus Punch magazin a rendőrök mellé állt. 1886-ban azonban egy olyan törvényt hoztak, amelyben a rendőröknek anyagi felelősségük volt a zavargások okozta károkért, hiszen a viktoriánus álláspont szerint elhanyagolták a kötelességüket, ezért lett zavargás és károkozás.

Már a 19. században bevezette az angol rendőrség a börtönből próbaidővel vagy feltételesen szabadlábra helyezett személyek felügyeletét.

A viktoriánusok létrehozták az Elítélt Felügyeleti Hivatalt, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy a szabadultakról nyilvántartást vezessen, s az új bűncselekményeket össze vesse a szabadultak ügyeivel, lehetséges kapcsolatokat keresve. A szabadultakról akták készültek, s számos esetben fényképek is. 1883 januárjában egy újságcikk szerint már 20500 fénykép készült el a gyűjtemény számára.

A Scotland Yard Bűnügyi Múzeuma vagy Fekete Múzeuma már 1875-től tartalmazott bizonyítékokat. Ez egy speciálisan zárt múzeum, amely a rendőri képzés része, de a nyilvánosság tagjai is látogathatják külön kérés segítségével. A látogatók közé tartozott Sir Conan Doyle vagy Harry Houdini is. A múzeum alapját Percy Neame felügyelő képezte azzal, hogy elkezdte félrerakni az újoncok képzésénél hasznosítható tárgyakat. Ezek a tárgyak az 1869-es fogvatartottakról szóló törvény alapján kerültek hozzá, mert az elítéltek közül sokan ott hagyták a vagyontárgyaikat a börtönben. Neame kétszer volt a vezetője a múzeumnak, másodszor 1897-től. Néhány év múlva, 1902-ben Edward Henry, a rendőrfőnök helyettese arra kérte Neame-t hogy magyarázzon el bizonyos múzeumbéli szabálytalanságokat, erre ő főbe lőtte magát.

Persze voltak más furcsa halálesetek is az újkorban!

djp