A csizmadia lánya, aki trónra segítette III. Napóleont
A csizmadia lánya
Elizabeth Ann Haryett egy csizmadia lányaként született 1823-ban Brightonban, s tizenöt évesen elmenekült egy Jem Mason zsokéval, hogy Londonban éljen. Itt választotta művésznévként Harriett Howard nevet, s színésznőként próbált érvényesülni.
A románc három évig tartott, de gyorsan jött Major Mountjoy Martyn a királyi testőrség őrnagya, aki ugyan házas volt, de ez nem befolyásolta kapcsolatukat. Harriett 1842-ben szült egy fiút is neki, Martin Constatin Haryett-et – az őrnagy nagyon örült a fiúnak és egy nagyobb vagyont adott nekik, de a kapcsolatuk megszakadt. (Henriette Cappelaere : Elisabeth-Ann Haryett – 1850)
A lány 1846-ban Lady Blessington bálján találkozott Charles-Louis Bonaparte-vel, aki éppen megszökött egy francia börtönből és Viktória királynő Angliájába menekült. Már az első találkozás alkalmával kialakult egy szimpátia közöttük, így Bonaparte két fiával hamar hozzáköltözött. Jelentős összeggel támogatta a férfi terveit, hogy Franciaország vezetője legyen.
III. Napóleon trónra kerül
Bonaparte 1848-ban visszament Franciaországba és kissé kalandos úton, de végül köztársasági elnök lett. Ekkor Harriett is Párizsban telepedett le, a Rue du Cirque 14. szám alatt lakott egy házban gyermekeivel az Élysée-palota közelében, s közben élénken hadakozott Mathilde Bonaparte hercegnővel, aki a férfi unokatestvére volt, s jelentős befolyással bírt. Pénzügyileg továbbra támogatta, így jórészt ő finanszírozta az 1851-es államcsínyt és a császárra választással kapcsolatos költségeket is. (Alexander Cabanel: III. Napóleon – 1865)
Másnap reggel olvasta a Le Moniteurban a bejelentés tényét, s azonnal Párizsba utazott botrányt csinálni. Végül Persingny belügyminiszternek sikerült valamelyest megnyugtatnia. A császár busásan megjutalmazta eddigi segítségét és Beauregard comtesse címet adományozta neki és a Château de Beauregard-t, egy kastélyt néhány kilométerre Párizstól és Versailles-től.
A császár Eugénia császárné felé fordította figyelmét, de pár hónap múlva, mivel a császárné nem túlságosan gyakran vágyott rá. Visszatért Harrietthez, s egészen a nő halálig, 1865-ig volt viszonyuk. Igaz a császárnak voltak más szeretői is, közöttük utolsó, s talán leghíresebb szeretője Marguerite Bellanger. (Eugéne Disdéri: Marguerite Bellanger – 1870k)
Napóleon után
Eközben 1854-ben Harriettet a császár férjhez adta egy Clarence Trelawny nevű angol lótenyésztő kapitányhoz, aki az összes pénzüket a vállalkozására és a szerencsejátékokra fordította.
1865-ben elvált férjétől, majd pár hónappal később, 1865. augusztus 19-én bekövetkezett halála után a kastély közelében lévő Le Chesnay temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fia soha nem tudta meg, hogy ki az igazi apja, mert amikor 21 éves korában megkérdezte tőle, nem válaszolt. III. Napóleon a Bechevêt grófja címet adta számára, amelyet 1907-es halála után legnagyobb fia, Richard örökölt – Martin felesége egyébként egy magyar születésű hölgy volt.
 |
 |
