Buckingham hercege – az angol király kegyence
Az Alexandre Dumas által szerepeltetett Buckigham herceg a valóságban egy kicsit más volt, mint a regényekben.
Az eredeti neve George Villiers volt, s 1614-ben került I. Jakab (1603-1625) angol király közelébe, aki – homoszexuális lévén – beleszeretett az “angyalarcú” fiúba. Magához vette a köznemesi származású fiatalembert, aki ezáltal kiütötte a nyeregből az előző kegyencet – Robert Carr grófot. (Paul van Somer: George Villiers – 1622)
A szülei eleve udvari életre szánták, ezért fiatal korában Franciaországba küldték, ahol megtanult vívni, táncolni és olyan módon társalkodni, amely abban az időben elvárt volt. A hírek szerint egyáltalán nem a véletlen volt az, ami miatt egy vadászaton a király felfigyelt az akkor 22 éves fiúra. Ki akarták elődjét túrni a király környezetéből. Villiers gyorsan haladt a ranglétrán, hiszen a gyors lovaggá ütés (1615) után 1616-ban királyi lovászmester, 1617-ben earl, majd 1618-ban már márki lett, 1619-ben a flotta főadmirálisa. 1623-ban Buckingham hercege (bár már 1617-től így nevezte a király, de még nem hivatalosan),
A király indoklása szerint “Jobban szeretem Buckinghamet bárkinél. Jobban, mint mindazokat, akik itt egybegyűltek. Krisztus Jánost szerette, én pedig George-ot. Engem ezért senki nem bírálhat.“
A fiú ezzel elérte azt, hogy közeli kapcsolatba került a királyi család egyéb tagjaival is, így a későbbi I. Károly, akkor még trónörökössel is jó barátságba került, A királyi család tagjain kívül tulajdonképpen ő volt a legmagasabb rangú angol főnemes.
Befolyását arra használta, hogy rokonságát is vagyonnal és rangokkal lássa el, s elsősorban Írországban növekedett óriásira a befolyása. Olyannyira, hogy erre az angol parlament is felfigyelt, de mikor foglalkozni kezdtek az ügyével, a király egyszerűen feloszlatta a parlamentet.
Jó kapcsolatot épített ki Francis Bacon jogtudóssal és filozófussal és szövetséget kötött Richelieu bíborossal, Franciaország államminiszterével is – erre alapozta Dumas a történetét.
A történészek között vita van, hogy volt-e homoszexuális kapcsolat a király és a kegyenc között, de ha nem volt, akkor is kicsit természetellenes volt, ahogyan a fiú nagy hatalomra tett szert, s hatalmas befolyása lett a királyra, aki mindent magadott neki. Az ország szerencséjére nem sokáig, hiszen I. Jakab 1625-ben meghalt, majd 1628-ban a herceget is leszúrták. (Daniël Mijtens: I. Jakab – 1621)
Ez, persze nem történt minden probléma nélkül, hiszen a következő király, I. Károly is kedvelte a herceget, s amikor a parlament kétszer is vád alá akarta helyezni, kimentette – de a közvélemény teljesen ellene fordult. Így történhetett meg, hogy egy volt katonája (John Felton) meggyilkolta, akit egy évvel később kivégeztek a gyilkosságért, pedig szinte az egész ország kérte a felmentését a királytól.
