Átkelés a Berezinán – Napóleon vereséget szenved az időjárástól
Az orosz hadjárat
Miután Napóleon nem ért el eredményt Moszkva alatt, a seregét visszafordította, s hazaindult.
A kezdetben még félmilliós Grande Armée életben maradt 27 000 francia, lengyel, holland és német katonája teljesen elcsigázottan menetelt hosszú órákon keresztül. Maga a császár is sokszor közöttük menetelt egy botra támaszkodva, miközben beszélgetésekkel próbálta bennük tartani a lelkierőt. Máskor pedig magányosan lovagolt a tömegben.
Először Szmolenszket nézte ki téli szálláshelyül, de amikor egyre többször támadták meg az orosz csapatok tovább vonult nyugat felé. Közben a hátramaradt csapatai Minszket is elvesztették, ahol komoly tartalékokat halmoztak fel, de hiába, az most már az oroszokat segítette. Útközben néhány korábban hátrahagyott hadtesttel bővült a serege, így már közel negyvenezren voltak.
Ilyen körülmények között érték el a kilencven méter széles Berezinát. Napóleon azt várta, hogy a folyó (a szokásoknak megfelelően) már be lesz fagyva, de csalódnia kellett. Az (orosz mértékkel) szokatlanul enyhe idő miatt a folyó szinte teljesen járhatatlan volt, a jégtáblák gyors zajlása pedig rendkívül nehézzé tette az átkelést. Mivel az oroszok tönkretették a boriszovi hidat, pontonhídra volt szükségük.
A folyó mentén csak egy kis orosz különítményre leltek, amelyet szétkergettek, s a francia és holland mérnököknek sikerült két pontonhídnyi anyagot szerezniük, így azonnal hozzákezdte a hídépítéshez.
Átkelés a Berezinán
Az utászok szinte megállás nélkül dolgoztak 1812. november 25-ről 26-ra virradó éjszaka a mellkasig érő jéghideg vízben, ahol maximum 30 percet tudtak folyamatosan eltölteni a teljes kihülés nélkül. A sereg 400 utásza közül 40 maradt életben. Az első híd közel száz méteres volt, s az építés közben az orosz csapatok folyamatosan zavarták az építkezést. Miután a híd elkészült a elsőként Oudinot francia-holland hadtestje ért át.
Eközben elkezdték a második, erősebb híd építését is, a tüzérség és gyalogság számára miközben az oroszok továbbra is folyamatosan támadták őket. A kapkodás és támadások miatt a híd többször is leomlott, s a császári gárda csak 27-én kora délután tudott átkelni közel nyolcezer katonájával. A gárda átkelése után a híd újra használhatatlanná vált, s a kialakult pánikban sok francia megrohanta az éppen összedőlő hidat, hogy át tudjon kelni. Ennek következtében százak, ezrek estek a vízbe, s nagyon sokan meg is haltak a jeges vízben. Órákig tartott, amíg valamelyest ki tudták javítani a hidat, s helyreállt a rend. A hosszú várakozás és az éjjeli nagy hideg miatt sokan megfagytak.
A teljes seregből november 29-én hajnali egy órára mindenki átért, s Napóleon parancsot adott a civilek átkelésére, majd a pontonhidak felégetésére, hogy az oroszokat hátráltassa. A civilek nem akartak átkelni, talán féltek az átkeléstől vagy nem bíztak a hídban. Jean-Baptiste Eblé tábornok nem akarta végrehajtani a császár parancsát, de végül reggel csak megtette. A túlparton még ott voltak civilek ezrei és sok más tábori személyzethez tartozó ember, akiket Napóleon cserben hagyott, s akiket az oroszok lemészároltak.
A több napos csatározások alatt a franciák hatalmas veszteségeket szenvedtek, a francia sereg legalább fele holtan maradt ott. A történészek szerint 30-40 ezer fő, szemben az oroszok pár ezer fős veszteségével.
A franciák átkelése után ráadásul az idő váratlanul nagyon hidegre fordult, s az oroszok már a folyó jegén kelhettek át…
Napóleon sem volt verhetetlen … bár ez pár évvel korábban már kiderült, amikor megfutamodott a nyulaktól!
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
