Harc a guanóért avagy háború a madárürülékért
A guanó felfedezése
Az 1804-ben a világ körüli útján járó Alexander von Humboldt egész guanószigeteket fedezett fel, amely egész kincsesbányává vált, hiszen a guanó óriási üzletté vált pár évvel később, mint műtrágya alapanyag. Tízezrével érkeztek a kínai vendégmunkások, akik a rekkenő hőségben és orrfacsaró bűzben végezték az embertelen munkát. Az üzlet már az 1840-es évektől gazdasági forradalmat indított el Peruban, s alig húsz év alatt az ország gazdaságának 60%-át adta. Eközben az ország 1853-ra visszafizette a teljes államadósságát. 1840-ben egy limai kereskedő cég nagy rakomány guanót küldött a viktoriánus Angliába, de csak 1842-ben kezdődött a rendszeres guanói kereskedelem. Gondos számítások szerint a szigetek 12.376.100 tonnát tartalmaztak. Ekkor már rengeteg hajó szállította a madárürüléket az öreg kontinensre.
A leggazdagabb lelőhelyek a Chincha-szigeteken voltak (ez összesen három gránitszikla, a legnagyobb 1,3 km hosszú és 1 km széles, 34 méter magas), amelyeket körülbelül 50 méter megkövesedett guanóréteggel voltak borítva.
A spanyolok már nem voltak a kontinensen, de még nem ismerték el Peru függetlenségét, s szemet vetettek a guanóbizniszre. Kutató expedíciót indítottak Pinzon admirális vezetésével, amely négy hajóból állt, s 1863. április 18-án érkeztek Valparaiso-ba. Júliusba tovább mentek Peruba, onnan pedig San Franciscoba. Egy zavargás miatt Pinzon november 13-án visszatért Peruba, s 1864 márciusában megérkezett Salazar királyi komisszár is.
1864. április 14-én néhány zavaros ügyre hivatkozva (rendezetlen államadósság és egy spanyol tisztviselő 1863. augusztus 4-én történt tisztázatlan halála) a Chincha-szigetekhez hajóztak. Előbb letartóztatták a szigetek perui kormányzóját, Ramón Valle Riestra-t a Resolución fedélzetén, majd 400 tengerészgyalogos elfoglalta a szigetet. Peru nem tehetett más (miután a GDP 60%-a elveszett) mint hogy hadat üzent a spanyoloknak. Peru nagyjából esélytelen volt a harcban.
Harc a guanóért
Az új spanyol miniszterelnök, Ramón María Narváez, Pareja admirálist küldte Pinzon helyett, aki 1864 decemberében ért oda. Már a 1865. január 27-én aláírták a Villa de Madrid fregatt fedélzetén a Vivanco-Pareja-szerződést, amely nagyon előnytelen volt Perunak, így a perui parlament nem ratifikálta, Így gondolta a közvélemény is és felkelés tört ki, amely következtében Pezet elnök november 7-én lemondott, s az alelnök, Pedro Diez Canseco tábornok váltotta, de november 26-án már Mariano Ignacio Prado tábornok lett az első számú vezető, mert elődje is egyezkedni akart a spanyolokkal.
Eközben Pareja admirális 1865. szeptember 17-én beérkezett Valparaisóba zászlóshajója, a Villa de Madrid fedélzetén, mert Chilét veszélyesebbnek tartotta, s nemzeti tisztelgést követelt a spanyol zászlónak (21 ágyúlövést) egy nappal Chile nemzeti ünnepe előtt. Természetesen ez nem történt meg, így szeptember 24-én hadat üzentek egymásnak.
Az újonnan kinevezett Leopoldo O’Donnell spanyol miniszterelnök (aki Narvaéz helyére lépett) Pareja admirálist arra utasította, hogy vonuljon vissza, de az admirális ezt figyelmen kívül hagyta, s blokádot akart Chile partjainál, amire persze nem volt képes, de Valparaisot blokád alá vonta, amely súlyos gazdasági problémákat okozott, s ez ellen még az USA is tiltakozott.
1865. november 26-én a spanyol flotta megalázó vereséget szenvedett a Pápudói csatában, s elfogták az admirálist is, aki két nappal később öngyilkos lett. A csendes-óceáni flotta új parancsnoka Casto Méndez Núñez lett, akit hamarosan admirálisnak léptettek elő.
A háború vége
Chile és Peru 1865. december 5-én hivatalosan aláírta a szövetséget Spanyolország ellen. A perui kongresszus január 12-én ratifikálta ezt a szövetséget, majd két nappal később (1866. január 14-én) Peru háborút hirdetett Spanyolország ellen, Ecuador 1866. január 30-án csatlakozott a szövetséghez, Bolívia pedig 1866. március 22-én csatlakozott. Argentina és Brazília éppen Paraguay-jal háborúztak.
Mendez Núñez spanyol admirális két legerősebb hajóját (fregatt Villa de Madrid és Reina Blanca ) délre küldte, hogy elpusztítsák az egyesített chilei – perui flottát. A spanyolok 1866. február 7-én jelentek meg a Chiloé-öböl közelében és a felek ágyúzták egymást. A spanyol flotta március 31-én megsemmisítette és felégette Valparaiso városát és kikötőjét, és elpusztította Chile kereskedelmi flottáját. Az admirális vitorlázott a perui kikötő városba, Callao-ba, ahol május 2-án összecsaptak. Mindkét fél győzelmet jelentett, de végül a spanyolok elvonultak, pedig a flottában volt a világ egyik legerősebb hajója a Numancia is.
| Értelmetlen háborúk – Hihetetlen háborúk – Bizarr háborúk |
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
