Szent Johanna – aki máglyahalált halt – Történelmi cikkek a honlapon
Szent Johanna származása
Jeanne d’Arc, vagy ahogyan jobban ismerjük Szent Johanna 1431. május 30-án, alig 19 évesen halt máglyahalált Rouenban. Az őt elítélők a biztonság kedvéért az elszenesedett holttestet újra elégették, majd még egyszer. A dupla elégetés után megmaradt hamut a Szajnába szórták, megelőzve azt, hogy a hívek vagy ereklyevadászok összegyűjtsék. A néphit szerint azonban nem őt égették halálra, hanem egy másik nőt, Claude des Armoisest, így szelleme tovább élt.
De hogyan jutott ide Jeanne d’Arc?
Johanna, a százéves háború idején, 1412. január 6-án született Lorraine és Champagne közelében egy Domrémy nevű településen Jacques d’Arc és Isabelle Romée gyermekeként. A születési neve Jeanette volt, de Jeanne néven is ismerik.
Apja 50 holdnyi területen gazdálkodott és több, kisebb hivatali pozíciót is elfoglalt, többek között ő szedte az adót a településen és vezette a helyőrséget is. Johanna nem tanult meg írni és olvasni, de megtanulta az állattenyésztéshez szükséges ismereteket, illetve kitanulta a varrónőséget is.
Falujuk állandó ütközőpont volt a francia korona és a burgundiak között, s a kislány Johanna egy ízben kénytelen volt végginézni szeretett szülőfalujának leégését a harcok következtében.
Jeanne egyszerű parasztlány volt, aki szerette az életet és szórakozást, feljegyezték róla, hogy szeretett táncolni. 12-13 éves korában látomása volt (ezek egész életében végigkísérték), amelyben hangokat hallott, amelyek arra kérték, hogy űzze ki az angolokat és vezesse a trónörököst a koronázásig Reimsbe. A hangok Szent Mihálytól, Alexandriai Szent Katalintól és Antiokheiai Szent Margittól származtak, legalábbis így hitte. Az egyik hang azt mondta neki “legyen jó lány és gyakran járjon templomba” – s ő ezt meg is fogadta.
A király közelében
16 évesen egyik rokona (Durand Lassois) segítségével arra kérte a királyi helyőrség vezetőjét, Robert de Baudricourt grófot, hogy juttassa el a királyi udvarba, Chinonba. A gróf ezt nem engedte, de a következő januárban visszatért és újabb támogatókat szerzett, Jean de Metz és Bertrand de Poulengy személyében. Azt jósolta a grófnak, hogy a hadiszerencse megfordul Orléans közelében. Mivel ez bekövetkezett, a gróf engedélyezte a látogatást a királyi udvarba. Mivel ellenséges területen keresztül haladt át, haját levágta és férfiruhát öltött, így jutott el Chinonba. A király próbára akarta tenni, így egyszerű udvari emberként elvegyült a többiek között. Johanna úgy választotta ki a tömegből határozottan, hogy még sohasem találkoztak. VII. Károly engedélyezte, hogy Aragóniai Jolán felmentő seregéhez csatlakozzon, s ellátták páncéllal, karddal és lóval is. A királyi udvar tartalékai már kimerülőben voltak, s bíztak benne, hogy fehér páncéljában valóban különleges képességekkel bír.
Szent Johanna a hadvezér
Jeanne 1429. április 29-én érkezett Orléans ostromához, s mivel az angolok a nyugati oldalon ostromoltak, a keleti kapun gyorsan bejutott. Leginkább a harci szellemével vett részt a küzdelemben, hiszen eleinte Jean d’Orléans, az orléans-i hercegi család megbízott vezetője nem támogatta a közreműködését. Inkább akadályozta, mint segítette, s maga is azt vallotta tárgyalásán, hogy soha nem ölt meg senkit, azonban a francia sereg példátlan sikereket aratott, amíg ő ott volt. Megadatott neki, hogy vezesse a sereget, s egy megdöbbentő győzelmi sorozattal megfordította a háború menetét. A kard helyett a zászlót tartotta és segített a stratégia kidolgozásában, valamint számtalanszor békét ajánlott az angoloknak. Habár ő nem viselt fegyvert, többször is megsebesült – vállát nyílvessző találta el, combját számszeríjjal lőtték meg, de egy ízben az ostromlétráról is leesett, amikor köveket zúdítottak rájuk.
Orléans-ban gyors sikeret aratott, így a király megbízta, hogy II. Alençon János herceg mellett ő lehessen a hadsereg társparancsnoka. A herceg majdnem mindenben egyetértett vele, így most már eddigi támadója Jean d’Orléans is mellette állt. Nem is maradt el a siker.
“a Szűz tudtára adja nektek itt azt, hogy nyolc nap alatt, elűzte az angolt minden helyről támadással vagy másképp, melyet kezükben tartottak a Loire folyónál: meghaltak vagy fogságba kerültek vagy elmenekültek harc közben. Higgyétek el, amit hallottatok, hogy Suffolk gróf, la Pole nagyúr és fivére, Talbot nagyúr, Scales nagyúr és Sir Fastolf; s még ennél is több lovag és parancsnok vereséget szenvedett.” levele Tournai lakosainak (1429. június 25.)
Ezután gyorsan elfoglalták Auxerre-t és több más várost is, így július 16-án elérkeztek Reims alá, amely megnyitotta a kapuit. A király végre el mert jönni a koronázásra, amely másnap meg is történt, majd Párizs ellen vonultak. VII Károly és Burgundia hercege békét kötöttek, azonban Jó Fülöp megszegte a megállapodást, így Jeanne serege újra támadott, s októberre már újabb jelentős sikereket ért el, cserébe a király nemesi címmel ruházta fel.
1430. május 30-án egy kisebb ütközetben a burgundok körbevették és elfogták Compiègne városának kapujánál. A király azonban nem tett semmit a kiszabadításáért, Jeanne pedig hiába próbált több alkalommal is megszökni. Végül az angol kormány 80.000 font összegért megvásárolta a burgundiaktól, s az angolok Rouen városába vitték, ahol boszorkánysággal vádolták. A fogságban megpróbált öngyilkos is lenni, de nem járt sikerrel.
1431. január 9-én hosszú vizsgálat indult ellene összesen 70 vádpontban, amelyben a Pierre Cauchon beauvais-i püspök, párizsi egyetemi doktor vezetésével ülésező egyházi törvényszék máglyahalálra ítélte. Csaknem tucatszor hallgatták ki, de soha nem ingott meg, végül az erőszak és kínzások miatt május 24-én Johanna aláírt egy nyilatkozatot, amelyben mindent állítását (látomások, hangok) visszavonta, azonban négy nappal később újabb látomásai voltak, így a huszonhét inkvizitor végül eretneknek nyilvánította.
A máglyahalált 1431. május 30-án a roueni place du Vieux-Marché-on szenvedte el, ahol egy magas oszlophoz kötötték, közel tízezer ember szeme láttára. Jeanne kérérése két pap (Martin Ladvenu és Isambart de la Pierre) feszületet tartott előtte a kivégzés alatt. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet elé. A hóhéra Geoffroy Therage, későbbi nyilatkozata szerint ő nagyon félt, hogy elkárhozik.
A háború befejezése után perújrafelvétel volt, amelyet a királyi udvar rendelt el 1450-ben, s amelynek során szinte egész Európa papsága részt vett a vizsgálatban A teológiai bizottság 1456 júniusában mártírnak mondta ki, s elítélőjét eretneknek nyilvánította. A királyi udvar 1456. július 7-én ennek nyomán nyilvánította ártatlannak.
Boldoggá avatása 1909-ben fejeződött be, s 1920. május 16-án szentté is avatták, az ünnepnapja május 30. lett, s a római katolikusok egyik legnépszerűbb szentjévé vált.
|
Szent Erzsébet, Szent Kinga és Szent Margit élete dióhéjban Szent Piroska, Prágai Szent Ágnes, Portugáliai Szent Erzsébet élete dióhéjban Skóciai Szent Margit és Szent Hedvig élete dióhéjban |
Ha tetszett a poszt – oszd meg!
